Visszaemlékezések

Sz. Kürti Katalin, művészettörténész

Tanulva tanított kétszeres értelemben is: Átvette kis tanítványai alkotókedvét, örömét, s egyre újabb ismeretek szerzésére késztette önmagát. A 60-as és 70-es évek fordulóján két nagy téma váltakozott Fekete Borbála festészetében: szülőföldjének puritán tájélménye és a tokaji táj hatása. Egyre gyakrabban láttunk kiállításain egymás mellett, hegyaljai tájképet, tokaji városképet, és szentpéterszegi, hajdúböszörményi, tiszacsegei tájképet, életképet. Amazokon a dombok, hegyek szelíd diagonálisai, függőlegesei és vízszintesei feszültek egymásnak, ezeken a táj békés horizontális nyugalma adta a fő szervező erőt. Bihari, sárréti, hajdúsági képein fejkendős asszonyok álltak mozdulatlanul a pitvarban, szótlan öregemberek roskadtak a ház előtti kispadra, beszélő társra várva. Csend, tiszta szigorúság, szűkszavú szépség lengte körül alakjukat, áthatva a festő tájhoz, emberhez fűződő szemérmes szeretetével.

Idézet Szatmári Antal, egykori igazgatója által írt minősítésből

Szerény emberi magatartása és lelkes gyermek- és művészetszeretete kiemelkedő sikereinek záloga. Szakmai munkáját a pontosság és a tervszerűség jellemzi. A képességek fejlesztését is differenciáltan végzi, követelményekben következetes, ennek köszönhető, hogy a gyermekek szeretik a rajzot. Nem kevés azoknak a tanulóknak a száma, akiknél, munkája nyomán, „szárnyra kapnak a képességek“, s érdeklődni kezdenek a művészetek iránt. Fekete Borbála a szunnyadó tehetségek felfedezője.

Madarász Kathy Margit, rajztanár, textilművész

Borika a rajztanítást szívvel-lélekkel végezte, nemcsak az iskolai órákon és szakkörökön, hanem nyári táborokban is. Rendkívül odaadóan, minden kis porcikájával azért volt, hogy az, amit csinál jól sikerüljön, és a gyerekekért történjen. Szinte összeforrt, együtt dolgozott a gyerekekkel. Jó festő volt. Természetelvű, de amit látott saját lelkiségén átszűrve jelenítette meg a képen. Tehát a valósághoz kötődött amit ábrázolt, de ő azt átírta, sűrítette, tömörítette.

Tamus István, grafikusművész, kolléga

Fekete Borbála témáit a paraszti kultúrából merítette, az egykori falusi porták körül lévő egyszerű tárgyak, hétköznapi eszközök – szekér, kerék, gereblye, pitvar, kerítés-részlet – adták a motívumokat. Figurális ábrázolás kevésbé volt jellemző rá, azonban a fent említett elemek az ember dolgos jelenlétét idézték. Kerülte a harsány színeket, a téma is indokolta ezt. Gyakran festett téli hangulatú komor képeket, s ezekre a kissé fátyolos szürkés tónus volt a jellemző. Az ebben az időben festett képei nagy hatással voltak rám és az akkor szárnyaikat bontogató fiatal művészekre. Egy lényeges különbség azonban volt közöttünk, nevezetesen, hogy ő többnyire gyermekkori élményeit dolgozta fel, ez adott hitelt műveinek. Ez az egyéni stílusa vezetett oda, hogy festményeit egyszerűen csak "Fekete Borbálás képek"-nek neveztük egymás közt. Az ilyen jellegű kritika akkoriban nagy elismerésnek számított. Egyszerűség, tisztesség, a művészet iránti alázat jelentették ars poeticáját.

Páll Ferencné, tanár, kolléga

Mindenre volt ereje, ideje, energiája. Nem ismert lehetetlent, amikor úgy érezte, hogy valami jó és fontos dologról van szó." Ilyen fontos dolog volt a képzőművész szaktábor létrehozása is. Borika – aki nem szeretett szerepelni nagy nyilvánosság előtt – az ügy érdekében olyan hévvel és hittel szólalt fel egy megyei értekezleten több száz ember előtt, hogy ott, helyben megszavazták a tábor megnyitását, és megszavazták a szükséges nem kevés pénzt is.

Vetró Mihály, nemezkészítő népművész, tanár

Emlékezetes, mennyire a szívén viselte a környezete sorsát, aggódva beszélt Hajdúszoboszló régi arcának eltűnéséről. Az egyik jellegzetes hajdúszoboszlói épület, a vasalóház bontásába majd belebetegedett. Hetekig terveztük, hogyan lehetne megmenteni a pótolhatatlan, nem műemlék jellegű, de nekünk igen kedves építményt. S gyerekként ezeken a délutánokon leginkább az ragadott meg, hogy nemcsak kesergett a romláson, hanem mindig voltak ötletei, tervei az elrontott világ megjavítására. Erre mindenképpen emlékeznünk kell nekünk, tanítványainak!